A 20 éves születésnapunk jegyében - Interjú Fórizs Anett

Interjút készítettünk Egyesületünk egykori ifjúsági vezetőjével, Fórizs Anettel. Az Anettel folytatott interjúban a diákönkormányzat által adott élményekbe láthatunk bele egy kicsit mélyebben, illetve megtudhatjuk, hogyan látja egy diákönkormányzatos fiatalunk a KÖZ-Pontot. A jövőben több KÖZ-Ponti személlyel is fogunk interjút készíteni, olvassátok azokat is majd.

1. Mikor csatlakoztál az Egyesülethez?
2017. Január elején

2. Hogyan kerültél kapcsolatba az Egyesülettel?
Egy nagyon jó barátom által kerültem kapcsolatba az egyesülettel. Akivel most is nagyon jó a kapcsolatom, nem mellesleg egy napon is születtünk.

3. Melyik zenéhez hasonlítanád az egyesületnél töltött éveidet?
Őszintén szólva, a 4 és fél évem alatt amit itt tölthettem nagyon sok zene volt ami akár egy kicsike kis mondatában is de a Köz-Pont-ra utal, ezért nem is igazán tudok választani. De ha nagyon választani kellene akkor a választásom a Pál utcai fiúk- Mi vagyunk a Grund.

4. Mi volt a legnagyobb kihívás az egyesületi „munkád” során?
A legnagyobb kihívás talán az volt hogy ne másnak próbáljak megfelelni hanem magamnak. Elfogadják azt hogy van olyan hogy nem tudunk valamit megcsinálni, vagy úgy megcsinálni ahogy elterveztük. Nem szeretek csalódást okozni sem másnak sem magamnak. Talán ez is nagyon nehéz volt hogy ezt elfogadjam, hogy van ilyen is az életben. Sokszor volt olyan is hogy kommunikáció hiányában nem volt még az összhang, ez is kicsit megnehezítette a munkát. De ezen hamar sikerült túllendülni.

5. Melyik programot szeretted a leginkább és miért?
Ha olyan programot kell mondani amit mi hoztunk létre, vagy mi csináltunk akkor az természetesen a medve. De ha esetleg egyesületi programot kell mondanom akkor mindenképp azokat a képzéseket mondanám amik által fejlődtem.

6. Mi vagy ki volt a legnagyobb hatással rád a munkád során? Miért?
Amikor először átfutottam a kérdéseken ezen rögtön megakadt a szemem. Rögtön tudtam hogy itt bizony nagyon nehéz helyzetben leszek, már csak azért is mert én nagyon hálás vagyok mindenkinek (és nem voltak kevesen) aki ezen az úton végig kísért, támogatott. Már csak amiatt is nehéz mert, nekem négy mentorom is volt, mindannyiuktól rengeteg dolgot tanulhattam, de mind a négyen másfélék és nekem pont ez kellett. Kicsit csalni fogok, de tényleg nem tudok egyetlen valakit vagy valamit választani. Nagyon nagy hatással volt rám az egyik legjobb barátnőm aki még a koordinátorom is volt. Mindig az mondtuk egymásnak hogy ugyanazok vagyunk, igaz Viru? A legnagyobb hatással egyetlen ember volt, Ő volt az aki ha egy kicsit látta hogy valami nem stimmel rögtön jött, aki mindig a legjobb tanácsokkal látott el és bármi baj volt hozzá nem csak de bárki mehetett ha gondja-baja volt. Ő nem más mint Árva Timi.

7. Mi az első szó, ami a Köz-Pontról eszedbe jut? Miért?
Lehetőség. Ha nincs a Köz-Pont és nem kerülök velük kapcsolatba, akkor biztos vagyok benne, hogy nem jutok el azokra a helyekre ahova eddig a Köz-Pont által jutottam el.

8. Mi az a program/esemény/ vagy pillanat amire a legbüszkébb vagy?
Ha jól belegondolok, akkor szerintem a medve az amire a legbüszkébb vagyok. Nagyon büszke voltam az akkori csapatra, arra hogy letudtam vezetni a szekciokat a társammal.

9. Mi az, amit az Egyesületnél megtanultál és az élet más területein is hasznosítani tudtad?
12 szociális és életviteli kompetenciák nagyon hasznosak voltak és lesznek is. Na meg persze az is hogy mindenre van száz megoldás!

10. Mi motivált a munkád során?
Az hogy minél több mindent meg tudjak valósítani, segíteni az embereknek.

11. Ha visszacsinálhatnál valamit az Egyesületis éveid alatti időszakról, mi lenne az?
Nem változtatnék meg semmit, mert mindennek úgy kellett történnie,ahogy történt.

12. Milyen szuperképesség jött volna jól Számodra, hogy könnyebb legyen az életed az Egyesületben?
Az, hogy belelássak az emberek fejébe, mert nem minden esetben azt mondják ki amit gondolnak.

13. Sok képzésen, tréningen részt vettél, van e kedvenc játékod, gyakorlatod, feladatod?
Tényleg nagyon sok ilyen feladatban volt részem, választani biztos hogy nem tudok, nagyon nagy kedvencem a Bum-chica-bum.

14. Miben változtál a legtöbbet a még csatlakozásod előtti énedhez képest?
Sokkal több önbizalmat szereztem, jobb lett a kommunikációs készségem. Régen sokkal érzékenyebb voltam, megijedtem mindentől. Mára már bátrabb vagyok, nem félek a dolgoktól.

15. Két alkalommal is kaptál már Csiga-Díjat. Milyen érzés? Sejtetted, hogy kapni fogsz?
Ezúton is nagyon köszönöm a bizalmat és ezt az elismerést. Az első csigámra egyáltalán nem számítottam, nagyon nagyon jól esett. A másodiknál egy picit már sejtettem, de arra sokkal büszkén vagyok/ voltam.

16. Ha ajánlanod kellene az Egyesületet valakinek, te mit mondanál?
Gyere, jó lesz! És nézzetek oda jó is lett! Viccet félre téve, elmondanám, hogy ez a szervezet nagyon sokat adott nekem. Rengeteg emberrel találkoztam, új kultúrákat ismerhettem meg, új készségekkel gyarapodtam amit az élethez is használni tudok. Egy szóval itt felnő az ember!

17. Szerinted a mai fiatalokat hogyan lehetne motiválni, hogy csatlakozzanak egy ilyen közösséghez?
Ez mindig is egy nehéz kérdés volt. Szerintem minden olyan embernek aki benne van ebben az egészben hoznia kéne magával meg egy embert, elvégre én is így jutottam el ide.