A 20 éves születésnapunk jegyében - Interjú Polgárné Fekete Orsolyával

Interjút készítettünk Egyesületünk egyik fontos partnerével, akivel nagyon sok programban, eseményben működtünk együtt. A Polgárné Fekete Orsolyával folytatott interjúban az iskolai diákönkormányzatiságba is beleláthatunk egy kicsit mélyebben, illetve megtudhatjuk, hogyan látja egy diákönkormányzatis tanár a KÖZ-Pontot. A jövőben több KÖZ-Ponti személlyel is fogunk interjút készíteni, olvassátok azokat is majd.

1. Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a KÖZ-Pont Ifjúsági Egyesülettel?
A 2009-2010-es tanévben kerültem kapcsolatba az Egyesülettel. Akkor a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gyermek és Ifjúsági Önkormányzat (SzSzB GYIÖK) és a Köz-Pont Ifjúsági Egyesület közös meghívására részt vettünk diákjaimmal egy tavaszi közgyűlésen. Az volt a célom akkor, hogy a DÖK munkáját segítve kapcsolatot építsünk a város és megye középiskoláival, diákjaival, DMSP pedagógusaival. Megismerjük az iskolák közti hatékonyabb együttműködés lehetőségeit, a szabadidő hasznos eltöltésének lehetőségeit. A kezdeti lépések óta az életünk egész sok szállal egybefonódott, a teljesség igénye nélkül néhány dolog: a Megyei Sportnapok kosárlabda fordulójának közös megszervezése, vagy az elmúlt években mindig vendégelőadók az Egyesület munkatársai vagy EVS-es önkéntesei a pályaorientációs napunkon, de rendszeresen résztvesznek diákjaink a képzéseken, IKSZ-es tevékenységeken is.

2. Mióta vagy a pedagógusi pályán?
A 2002-2003-as tanévben kezdtem, jelenleg ez a 18. tanévem a pályán.

3. Mi késztetett arra, hogy ezt a hivatást válaszd?
Mindig is szerettem a választott szakjaimat, a magyart és a történelmet. Kiváló pedagógusok segítettek a tudásom elsajátításában mind általános, mind középiskolában. Egyrészt tehát az ő indíttatásukra. Másrészt azért is, mert szeretek emberekkel és különösen gyerekekkel foglalkozni. Sosem felejtem el az első gyakorló iskolában végighospitált órámat, akkor tudtam, hogy jó döntést hoztam a jövőmmel kapcsolatban.

4. Mióta segíted iskolád diákönkormányzatát?
Egészen hamar részese lettem a Sipkayban a szabadidős tevékenységek szervezésért felelős nevelési csapatnak. Nagyon könnyen megtaláltam a közös hangot az általam máig mentornak tartott akkori osztályfőnöki munkaközösség vezetőjével, az ifjúságvédelmi felelőssel. A korai szárnypróbálgatásaim, pl. verébtáborok, verébavatók és iskolai rendezvények szervezése és lebonyolítása, a suliújság szerkesztése még az ő útmutatásuk szerint történt. Emlékszem milyen nagy élményt jelentettek az előkészületek, a sokszor délutánba nyúló beszélgetések, majd egy-egy rendezvény kapcsán a mosolygós arcok, pozitív visszajelzések. Ezek után nem volt kérdés, hogy 2005 szeptemberében elvállaltam a DÖK segítő pedagógus felkérést.

5. Mit gondolsz, mi a feladata egy diákönkormányzatot segítő pedagógusnak?
A száraz tények szerint az iskolai DÖK szervezeti működésének segítése. A nevelőtestület tagjaként állandó kapcsolat és ezzel együtt kommunikációs csatorna biztosítása az iskola vezetése, tantestülete (jelenleg oktatói testülete) és a DÖK között. Az ülések előkészítése, az azokon való részvétel, a döntések meghozatalának segítése. A diákjogok és a DÖK határkörébe tartozó jogok érvényesülésének biztosítása. Szabadidős tevékenységek és programok szervezése tanítási időben és azon túl (különös tekintettel az egy tanításnélküli munkanap programjának, azaz a diáknapnak a megszervezése). Valójában minden, amire az oktatás mellett van lehetőség. Szívesen beszélgetek a diákokkal, felmérem az igényeket arra, mivel lehet egy kicsit színesebbé tenni a szürke hétköznapokat. De az évek során tényleg, bármivel fordulhattak hozzám…talán ezért is lettem az évek során mindenki „Orsi nénije”.

6. Miért szeretsz a diákönkormányzattal foglalkozni?
Mindig is szerettem a többletterhelést, nem futottam el a plusz feladatok elől. Szeretem a kihívásokat, és ma ez a feladatkör - a XXI. század diákjaira vetítve - szerintem még inkább az. Ha pedig egészen önző akarok lenni, akkor azért, mert fiatalon tart...a gyerekek társaságában nem lustulhat el sem az elme, sem a test...mindig toppon kell lenni, és lépést kell tartani az újabb és újabb évfolyamok tanulóival, fiataljaival és az általuk képviselt értékekkel, eszmékkel.

7. Melyik a legkedvesebb emléked az iskolai diákönkormányzattal?
A verébtáborok. Mindig is szerettem ezt a rendezvényt, izgalmas volt egy busznyi ismeretlen gyerekkel bevenni Zemplén valamelyik közkedvelt ifjúsági szállását. 3 napos programokon nevetve, álmosan, a nagyok által ugratva megismerni a diákokat. Ezek mindig nagyon jó bulik voltak.

8. Mi volt a legnagyobb kihívás számodra a diákönkormányzat segítése alatt?
Az elmúlt években életben tartani a DÖK-öt és az, hogy kiváltságnak tekintsék az iskola diákvezetőihez való tartozást. Sajnos a mai diákok érdeklődése vagy inkább az egyre nagyobb mértékben megjelenő érdektelensége mellett ez nem mindig könnyű feladat.

9. Kinek ajánlanád az iskolai diákönkormányzatiságot?
Olyanoknak, akiknek van felesleges energiájuk az őket egyre inkább leterhelő tanórák és követelmények mellett. Olyanoknak, akiknek van véleménye, és azt nem restek elmondani; akik tudják képviselni diáktársaikat. Olyanoknak, akik nyitottak az újra, a kapcsolatok építésére. És olyanoknak, akik közösségi emberek, hisz a DÖK egyértelműen csapatjáték.

10. A diákönkormányzaton kívül te koordinálod az iskolátokban a közösségi szolgálatot is. Milyen tapasztalataid vannak ennek kapcsán? A ti diákjaitok hogyan élik meg az 50 órát?
Az elején a program a meglepetés erejével hatott, de valahogy mégis könnyen elfogadták , sőt megkockáztatom, hogy élvezték a diákok. Az induláskor csak egy évfolyamért feleltem, így átláthatóbb volt a dolog szervezése és néha még én is el tudtam őket kísérni egy-egy tevékenységre. Most 17 osztálynál 4 évfolyamon ez szinte lehetetlen. De örülök, hogy jó fogadószervezeti kapcsolati rendszert sikerült kiépíteni az évek során, és a diákok már úgy jönnek hozzánk, hogy tudják, a honlapunkról tájékozódtak, mi ez a dolog és hol szeretnék eltölteni. Eddig még nem volt olyan diák nálunk, aki az IKSZ hiánya miatt nem kapott volna érettségi bizonyítványt.

11. Melyik irodalmi műhöz tudnád hasonlítani a KÖZ-Pont Ifjúsági Egyesületet?
Szerintem nem túlzás Defoe: Robinson Crusoe c. regényéhez hasonlítani az Egyesület munkáját. Ahogy a regény főhőse egy lakatlan szigeten megteremtette a civilizáció és az élet lehetőségét, úgy teremti meg az Egyesület a megyében (városban, megyék között) a DÖK-ös munka kereteit, lehetőségeit.

12. Melyik az a három szó, amivel leírnád, jellemeznéd az Egyesületet?
Megbízhatóság, szakértelem, sokszínűség

13. Melyik az a programunk, amelyen Te is részt vettél?
Több közgyűléseteken ott voltam a diákokkal és egy továbbképzéseteken is részt vettem (Szociális érzékenyítés és közösségi szolgálat élményszerű megvalósítása általános és középiskolában).

14. Melyik a legkedvesebb emléked az Egyesülettel kapcsolatban?
A Fuss a fényben rendezvénysorozat. Ennek megszervezésért mindig nagyon büszke voltam rátok, mert egy nagyon fontos dologra hívtátok fel vele a figyelmet. Egyszer én is részt vettem az előkészítésében, egy nagy beszélgetés közepette takarítottuk ki a szabadtérit Nyíregyházán, hogy a programot mindenki még jobban élvezhesse. Lenne még egy, nagyon örültem a 2009-2010-es tanévben elnyert intézményi aktivitást és DÖK segítő munkámat elismerő Csiga-díjnak, és örömöm megduplázódott, amikor 2017-2018-ban másodszor is elnyertünk.

15. Iskolátokból hány megyei diákönkormányzatos, SZSZBGYIÖKös fiatalra emlékszel? Tudnál róluk egy-két gondolatot mesélni?
Többen voltak stábtagok nálatok: Ágoston Kinga, Somogyi Vivien, Ince Tamás, Hajzer Tímea.
A vezetőségbe, ha jól emlékszem Csintalan Viktória, Fórizs Anett, Korláth Márk került be.
Akikről van információm: Kinga pszichológushallgató Debrecenben és menyasszony, az esküvőjét tervezi, szervezi. Tamás érettségi után Svájcban készült munkát vállalni, nem tudom, hogy a pandémia mennyire húzta át a számításait. Anett idén érettségizik nálunk a 3 éves szakmai képzés után; Márk pedig érettségi utáni szakmai képzésben szintén nálunk folytatja a tanulmányait. Timi pedig szintén Debrecenben tanul tovább közösségszervező szakon (őt sikerült legjobban „megfertőzni” a DÖK-ös léttel).

16. Te mit látsz, mit láttál azokon a tanulókon, akik benne voltak az SZSZBGYIÖK-ben, milyen készségeket tudtak elsajátítani az Egyesületnél?
Mindenképpen nyitottabb, terhelhetőbb, érdeklődőbb és tapasztaltabb emberré váltak. Sokan szívesen emlegetik a DÖK-ös múltat és benne az Egyesületet is. Az meg külön öröm, amikor olyan szakirányban tanulnak tovább, ami erre a tevékenységre épül.

17. Iskolátok aktívan részt vett a Fuss a Fényben! Sport és Családi Nap nevű rendezvényen több éven keresztül. Te milyen visszajelzéseket hallottál a diákoktól, hogyan élték meg azt a programot?
Szívesen vettek részt akár Nyíregyházán, akár Debrecenben. Eleinte lehet, hogy a sztereotípiák miatt tartottak a feladattól, de aztán pozitív volt a megélés és a visszajelzés.

18. 2009-ben megkaptad Az év diáksegítő pedagógusa kategóriában a Csiga-díjat. Milyen érzés volt?
A legemlékezetesebb pillanatok között emlegettem is. Nekem mindig öröm, amikor elismerik a munkámat, bár a díjtól függetlenül is megtettem volna, amit akkor.

19. A jövőre nézve, neked milyen ötleted lenne, amit az Egyesületünk megvalósíthatna, hogy még több lehetőséget adjunk fiataloknak?
Szerintem nem szorultok tanácsokra...nekem a hagyományos rendezvényeitek, képzéseitek abszolút megfelelnek az igényeimnek. Sok erőt és kitartást, még sok 20 évet kívánok nektek!

20. Ha ajánlanod kellene az Egyesületet vagy a megyei diákönkormányzatot, mit mondanál egy fiatalnak, miért csatlakozzon hozzánk?
Az évek során úgy érzem, egy családdá lettetek. Tehát, aki hozzátok csatlakozik, az nem csak hogy tanul, fejlődik, tapasztal, de mindezt kellemes, baráti légkörben teheti. Megfelelő életszemléletet, akár jövőképet nyújthattok a sokszor tanácstalan fiatalságnak. Köszönet érte...