A 20 éves születésnapunk jegyében - Interjú Magdalena Mroczka-val

Interjút készítettünk Egyesületünk egykori EVS önkéntesével, akivel 1 évet töltött az Egyesületnél önkéntesként. A Magdalena Mroczka-val folytatott interjúban a külföldi önkéntesség szépségébe, rejtelmeibe láthatunk bele egy kicsit mélyebben, illetve megtudhatjuk, hogyan látja egy volt önkéntesünk a KÖZ-Pontot. A jövőben több KÖZ-Ponti személlyel is fogunk interjút készíteni, olvassátok azokat is majd.

1. Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba az Egyesülettel? Miért épp az Egyesületünket választottad?
Az első kapcsolatba lépésem akkor volt amikor 2017 nyarán jelentkeztem az EVS projektre és a projekt miatt választottam a Köz-Pontot amire jelentkeztem.

2. Mi motivált arra, hogy önkéntes legyél egy másik országban?
Nagymértékben azért, szerettem volna valami újat megtapasztalni, valami teljesen kívülállót csinálni, mint amit ezelőtt csináltam, és meglátni azt, hogy mennyire szeretném ezt. Kismértékben, pusztán valahol máshol szerettem volna élni egy ideig.

3. Mik voltak az első magyar szavak, mondatok, amiket megtanultál? Van-e esetleg olyan kifejezés, amit mai napig sem felejtettél el?
Mint bármely korábbi önkéntes megmondja, az első szavam, amit meg kellett tanulnom, gyorsan, a számla volt, ezt követték a különböző köszönések, amiket az irodában használtunk. És! „Nem internet irodában.” Ezt rengetegszer használtuk télen!
Ahogy telnek a napok úgy használom kevesebbet és kevesebbet a magyart. Minden erőmmel próbáltam, hogy egy kis tudást fent tudjak tartani, ami volt, de egy mondást a mai napig használok „Nem tudom”. Ez megmutatja, hogy mennyit is tudtam akkoriban (Amikor ezt a kifejezést válaszként használom, az embereknek ez zavaró és megpróbálják kideríteni, hogy mégis mi a fenét beszélek és miért)

4. Mi az a három szó, amivel jellemeznéd az Egyesületet?
Helyek. Emberek. Tapasztalatok.

5. Melyik filmmel tudnád legjobban leírni az önkéntes időszakodat?
„Idétlen időkig” … Azt hiszem.

6. Mi a kedvenc pillanatod, ami az Egyesülethez köthető? Mi az az egyesületis emlék, amit nem szeretnél elfelejteni soha?
Ez egy nagyon vicces, de talán csak nekem és azoknak, akik ott voltak ekkor. Szóval, egy napon egy negyedév értékelő tréningen játszottuk ezt a játékot/gyakorlatot Jánossal, már nem emlékszem pontosan, hogy mi volt ez a játék pontosan, de volt egy dallam és néhány dolgot kellett csinálni bizonyos személyekként: magunkként, fiatal lányként, katonai tábornokként és egy idős emberként. Soha nem fogom tudni elmondani, hogy miért, de abban a pillanatban amikor János megmutatta a „módját” az öreg embernek én elvesztettem.
Elkezdtem nagyon nevetni, annyira, hogy nem láttam semmit a lehulló könnyeimtől. Ezt sem tudom miért! De a legrosszabb rész az volt, hogyha bárki bármikor megemlítette azt a játékot a teljes tréningen, akkor elkezdtem nevetni!

7. Milyen feladatokban segítettél?
A „dolgom” az EVS során a média volt. Szóval bármit, amit ebbe a kategóriába tudsz sorolni valószínűleg dolgoztam valamikor. Plakátok, fényképek, videók, hanganyagok, rádióműsorok, hírek, blog posztok, szövegek stb. szerkesztése.

8. Mi volt a kedvenc egyesületi programod? Miért az?
Nem sok programon vettem részt, úgyhogy nincs

9. Szerveztél-e saját programot? Ha igen, mit?
Nem igazán? Mellék projekteket csináltam: A podcast adásomat fejlesztettem az egyik Mustárház önkéntes segítségével.

10. Mely városokba jutottál el önkéntes éved alatt?
Nyíregyháza és Debrecen között heti szinten utaztam. Lehetőségem adódott arra, hogy Budapestre, Karcagra, Szolnokra, Hajdúszoboszlóra, Tiszafüredre és Visegrádra látogathassak.

11. Mi volt a legnehezebb számodra az itt töltött időd alatt? Mi zökkentett ki a legjobban a komfortzónádból?
Nyilvános beszéd. El nem tudom mondani mennyire utáltam ezt, amióta elkezdtem az iskolát. Kiderült, hogy amikor beszélnem kell egy témáról, amit ismerek, színpadra tudok lépni akár 30, 40, 50 ember elé is és 20 percen keresztül tudok beszélni, mint akár, amikor ebédelek a barátaimmal. Így tíz prezentáció után azt tudom mondani, hogyha prezentációt kellene tartanom a következő napon, azt tudnám mondani, hogy „Persze. Mennyi időt kell kitöltenem?” és nulla problémám van ezzel.

12. Mit volt a legnehezebb elengedni, itt hagyni az önkéntességed végén?
Az életet azokkal az emberekkel, akikkel éltem. Amikor egy csoportnyi embert összetesznek, semmi előzetes tudással egymásról találnod kell valami közös dolgot egymásban, gyorsan! A kezdetben ezek kis dolgok lesznek, ugyanazt a zenét szeretitek, megszeretnél tanulni túlélő képességeket, amit a másik ember ismer (például a főzés, annyiféle dologgal amennyivel kipróbáltunk, mert a több országos kaja mix az elképesztő). Majd hozzászoksz egy rutinhoz, amitek együtt nektek közös és megnyugtató azt tudni, amikor van egy Formula 1 verseny vagy egy játék foci bajnokság, és hallod a sikoltozást a szomszéd ajtótól vagy a következő ágy ajtajától vagy hallod a kérdéseket „Miért csináltad ezt? Ez olyan hülyeség volt!” egy számítógép képernyőnek ordítva. Így amikor az idő eljön és nem tapasztalod azokat a dolgokat, a legjobban fogod hiányolni.

13. Mit tanultál, miben fejlődtél az ittléted alatt?
Ez furcsán fog hangzani. Csak egy figyelmeztetés. Megtanultam, tanulni. Tudom, csak hallgasd meg! Rengeteg szituáció volt, amikor megkérdezték tőlem, hogy megtudok-e valamit csinálni. Normális esetben amikor megkérdezik ezt az elvárás egy igen vagy nem. Ezt rengetegszer megkérdezték egy kis részfeladattal kapcsolatban egy nagyobb projektben, egy projekt, amiket meg kellett csinálni, semmi nem számított, szóval megtanultam válaszolni: „Nem, de hadd nézzek utána.” Ebben az esetben volt egy vagy két órám, hogy olvassak arról a dologról amire szükség volt ahhoz, hogy megcsinálhassam a feladatot és ha számomra lehetséges volt, hogy megcsináljam. Akkor adhattam egy igen vagy nem választ. Ez a megközelítés megtanított hatékonyan kutatni dolgokat, amiket tudnom kellett, és tanulni munka közben, ami a legjobb módja a tanulásnak a számomra.

14. Születtek-e olyan kapcsolatok az ittléted során, amit köszönhetsz az Egyesületnek?
Még mindig megvan a kapcsolat az EVS csoportommal a mai napig, beleértve a mentoromat is! Az egyik legjobb barátom egy lány, akivel a projekt keretében találkoztam.

15. Ha ajánlanod kellene a külföldi önkéntességet a fiataloknak, mit mondanál?
Célozz magasra és tudd a határaidat! Igen, lesznek majd konfliktusok, problémák és kellemetlen helyzetek, de a helytől és időtől függetlenül ott lesznek. Természetesen, nem minden lesz az a tündérmese, mint ahogy elképzeljük. De azok a dolgok, amiket kaphatsz és a megtapasztalható dolgok nem lesznek olyanok, mint otthon. Rengeteg nap lesz, ami tele lesz nevetéssel, helyekkel és élményekkel, amikre örökre emlékezni fogsz!

16. Jelenleg mit dolgozol?
Jelenleg nem dolgozom. Most munkanélküli vagyok. Tavaly dolgoztam egy civil szervezetnél, a koronavírus óta egyre csak rosszabb lett a helyzet így elvesztettem a munkám. Most jelenleg itthon vagyok és varrok mindent, amit tudok.

17. Ha lehetne, újra belevágnál az önkéntességbe nálunk?
Ez egy komplikált kérdés egy komplikált válasszal. Már nem vagyok Magyarországon, úgyhogy a lehetőségem önkénteskedésre limitálva van, de ha egyszer sikerülne, meglátjuk!